Az állat a kutatók szerint hasonlított a tapírhoz, patás emlős volt, mely úgy nézett ki, mintha átmenetet képezett volna a ló és az orrszarvú között. Az Oxford Egyetem és a Stone Brook Egyetem szakemberek fosszilis fogakban elemezték a kémiai jelzéseket. Ezek azt mutatták, hogy az állat folyókban vagy lápokban legelte a növényeket. A vizsgálat fényt deríthet a modern elefántok életstílusára és viselkedésére.

Dr. Erik Seiffert szerint, mindig azt feltételezték, hogy az elefántok teljesen szárazföldi ősökből fejlődtek ki, és mindig ilyen életmódot folytattak. "Most tényleg elkezdhetünk azon gondolkodni, hogyan formálódhatott életstílusuk és viselkedésük a távoli múlt egy teljesen másfajta létezése során. Segíthet jobban megismerni a ma élő elefántok anatómiájának és ökológiájának eredetét is".

A DNS-bizonyítékok azt sugallják, hogy az elefántok a manátuszokkal és dugongokkal, valamint egy másik, szárazföldi emlőssel, a nyúlszerű egércickánnyal vannak rokoni kapcsolatban. Mindez azon elmélethez vezetett, hogy az elefántok és élő rokonaik talán vízben élő ősből fejlődtek ki. Brit és amerikai kutatók két olyan faj fosszilis fogait vizsgálták meg, melyek az elefánttal, és távolabbról a tengeri tehénnel rokoni kapcsolatban álló emlősök, kihalt családjától származnak. Ezek az állatok Egyiptom északi részén éltek az Eocén-korszakban, mintegy 37 millió évvel ezelőtt.

Alexander Liu és Erik Seiffert a fogzománcokban lévő különböző oxigén- és szénatomok mintáit elemezték ki, hogy megvizsgálják az élőlények életmódját és táplálkozási szokásait. Az izotópjelzések azt sugallják, hogy a Barytherium és Moeritherium néven ismert ősök, nagyrészt vízi életmódot folytattak, folyókban vagy lápokban lévő, édesvízi vegetációval táplálkoztak. Akkoriban Egyiptom északi részének sivatagjait szubtrópusi esőerdők és lápok borították.

"A fogakban megőrződött izotópikus minta nagyon hasonlít az élő, vízi emlősökéhez. Alátámasztja azon elméletet, mely szerint az elefántok evolúciójának korai szakaszán ezen állatok vagy teljesen vízi életmódot folytattak, vagy kétéltűek voltak. Talán életük nagy részét vízben töltötték" - mondja Seiffert.

Liu szerint az állat nem volt teljesen vízi emlős, mivel hiányoztak nála az olyan adaptációk, mint az "áramvonalas test, vagy az uszonyszerű végtagok. Úgy tűnik, a Moeritherium olyan állat volt, mely édesvízi növényekkel táplálkozott és félig vízi életmódot folytatott, hasonlóan a vízilovakhoz".

Azt még nem tudják, hogy az elefántok őse hogyan és miért hagyta el a vizet a szárazföldi életmódért. Az egyik elmélet szerint az Eocén végén bekövetkezett hűlés kiszárította a lápokat és folyókat, és arra kényszerítette az állatokat, hogy a szárazra költözzenek. "Igen kevés bizonyíték van, mely ezt alátámasztja" - mondja Liu. "Rengeteg darab van még a kirakósban, ha találnánk még egy példát a vízi, vagy félig vízi elefántra, az már eléggé meggyőző lenne".